دانلود کتاب Mágia és okkultizmus a III. Birodalomban

A Harmadik Birodalom históriáját a krónikák többsége materialista nézőpontból értelmezi. A kanonizált történetírás Adolf Hitlert, Rudolf Hesst, Heinrich Himmlert és a náci hatalom további kulcsfiguráit bizarr és torz elméjű, ám ennek ellenére is ésszerű megfontolások által vezetett diktátorokként tartja számon, akik racionális alapokon fogant döntések által döntötték romba Európát, és okozták mintegy 60 millió ember halálát.
A Harmadik Birodalom története azonban tartalmaz egy mélyen fekvő, nehezen feltárható réteget, amely csak ritkán kerül napvilágra. A náci párt elöljárói, bár világi ügyekben könyörtelen racionalitással jártak el, valamennyien hithű okkultisták voltak. Adolf Hitler, Rudolf Hess, Heinrich Himmler és társaik megingathatatlanul hittek a fizikai valóságon túli erőkben, az okkultista szimbolikában, a pángermán legendáriumokban, az elfeledett ősi tanokban és a mágikus rítusok gyakorlati alkalmazhatóságában. A történészek többsége ezen sajátosságukat pusztán a racionális elme beteges kilengésének tekinti, ennek következtében holmi pszichiátriai tünetként tekint a náci vezetők okkultizmusára, és a beteges zsenialitás korcs kitüremkedéseként katalogizálja a miszticizmus ilyesféle megnyilvánulásait.
A széles körben elterjedt nézet ellenére az okkultizmus nem holmi játékszer volt a hatalom birtokosai számára, amelyet kedvtelésük szerint hol elővettek, hol pedig elvetettek: a Harmadik Birodalom legfontosabb szervezőelvei, az emberek millióinak pusztulásáért felelős, gyűlöletben fogant teóriák egytől-egyig erős okkultista gyökerekkel bírtak.