دانلود کتاب Észrevételek

Az Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Örvendetesen gyarapszik a magyar nyelven is olvasható Wittgenstein-kötetek száma, ezúttal a hagyatékban maradt feljegyzéseket tartalmazó kötet látott napvilágot. ; Az eredeti kiadást gondozó G. H. von Wright előszava utal a válogatás szempontjaira. A hagyatékban maradt feljegyzések egy része nem tartozik közvetlenül a filozófiai művekhez: „E följegyzések részben életrajzi tartalmúak, részben a filozófiai tevékenység természetéről szólnak, más részük megint általános kérdéseket érint, mint pl. a művészet vagy a vallás.” A válogató és összeállító a vegyes feljegyzéseket nem tárgyuk szerint csoportosította, hanem kronologikus rendben tette közzé: a legkorábbi 1914-es, a legutolsó 1951-es keltezésű. Az összeállító csupán a személyes jellegű feljegyzéseket hagyta ki a kötetből. A nem életrajzi jellegű feljegyzések között azonban nem tett különbséget a szerkesztő, ugyanannak a gondolatnak az ismételt megfogalmazásai is bekerültek a válogatása. Az előszó szerint azok, akik nem ismerik Wittgenstein filozófiai munkásságát, nem fogják helyesen érteni a közölt feljegyzéseket. A feljegyzések között ugyanis számos hagyományos aforizmát találunk, amelyek értelmezése önmagukban rejlik. Persze nem árt, ha az olvasó ismeri például Wittgenstein nyelvre vonatkozó vizsgálódásait. ; A feljegyzések egyik csoportja zenei tárgyú: Mendelssohn neve igen gyakran fölbukkan. Különösen izgalmasak az etikai tárgyú feljegyzések, amelyek szintén nem feltételezik az olvasótól az alapos Wittgenstein-ismeretet. Például egy 1937-ből származó rövid feljegyzés – „Ha áldozatot hozol, és hivalkodsz vele, az áldozatokkal együtt átkozott leszel”. Ehhez hasonló a következő, nagyon egyszerű, 1940-es megállapítás: „Arra törekedj, hogy szeressenek, anélkül, hogy csodálnának.” Ugyanígy érdekes a Szent Pál leveleivel kapcsolatos okfejtés. Wittgenstein serint az evangéliumokban minden szerényebb, alázatosabb. „Ott kunyhók állnak: Paulusnál templom és egyház. Ott minden ember egyenlő; Paulusnál már valami hierarchiaszerű látható; méltóság, hivatalok.” Külön csoportot alkotnak az önreflexiós bejegyzések, melyekben Wittgenstein saját munkáját értelmezi. „Írásaim szinte mindig önmagammal folytatott párbeszédek. Dolgok, amelyeket négyszemközt elmondok önmagamnak” – olvassuk az 1948-as jegyzetek között. S az egész életmű jellegének tömör foglalataként értelmezhető a következő, 1947-es feljegyzés: „Ahol mások továbbmennek, ott állok meg én.” Ehhez kapcsolódik szorosan a jóval korábbi megállapítása, hogy a filozófus munkája legfőként önmagán, a saját felfogásán végzett munka: hogy miként látja a dolgokat, s hogy mit kíván tőlük. "Mennyi vesződségembe kerül, hogy lássam, ami a szemem előtt hever! – írja 1940-ben, s ez a mondat is mottója lehetne az életműnek. A könyv a filozófiai érdeklődésű olvasóknak ajánlható.