دانلود کتاب Most már tisztán látok

"1941 karácsonya van, néhány héttel Pearl Harbor bombázása után. Amerika kénytelen belépni a háborúba; anyám két bátyja is bevonul, egyikük Európában szolgál, másikuk pedig a Csendes-óceánon. Apám már nem része az életünknek. Más nőkkel folytatott sorozatos tivornyái, állandó ivászatai és csetepatéi, amikbe törvényszegőként rendszeresen belekeveredik, és amelyek következtében jó néhányszor börtönben köt ki, egyre lehetetlenebbé teszik vele az életet anyám számára. Apám aztán egyszer csak fogja magát, és elmenekülve atyai kötelezettségei elől, kisétál az életünkből. Soha nem hallunk többet felőle. Anyám tehát egyedül van három gyermekkel, mindannyian öt éven aluliak. Ebben a pillanatban éppen az anyjához viszi három fiát, hogy felügyeljen rájuk, míg ő dolgozik.
Két bátyám és én várakozunk hát a buszra anyánkkal együtt a Jefferson sugárúton, Detroit keleti részén. Ott állunk téli ruhákba öltözve, egyujjas kesztyű a kezünkön, kalucsni a lábunkon, fülünkön fülvédő. A buszmegálló szélén gyerekszemmel óriás hegyként magasodó frissen összesöpört hó. Az úton piszkos színű só olvasztja a szakadatlanul eső havat - az egyveleg most már egyetlen nagy undok massza. Egy teherautó száguld el kis négyesünk mellett, és a kerekeivel felkavart latyak olyan erővel borít be minket, hogy hátrazuhanunk. Nem esünk nagyot, de teljesen átázva heverünk a gigantikus hóhegyen."

OCR