دانلود کتاب Menekülés a szabadság elől

Erich Fromm többi művéhez hasonlóan e könyve is alapmű és kötelező darab!

Részletek:
"Könyvem alapvető állítása, hogy az individualizmus előtti világ kötelékeitől megszabadult modern ember, akit e kötelékek egyidejűleg védtek és korlátoztak is, nem tett szert olyan, pozitív értelemben vett szabadságra, amelyben individuális énjét kiteljesíthetné. Más szóval nem vált lehetségessé értelmi, érzelmi és érzéki adottságainak kifejezése. A szabadság ugyan meghozta neki a függetlenség és racionalitás adományát, de elszigeteltté s ezáltal szorongóvá és tehetetlenné tette. Ez az elszigeteltség elviselhetetlen."

"A szabadság terhe elől az ember vagy új függőségekbe és alávetettségbe menekül, vagy eljut az individualitásra és egyediségre építő pozitív szabadság megvalósításához. Könyvem ugyan inkább diagnózis, mint prognózis, inkább elemzés, semmint megoldás, eredményei azonban tanulsággal szolgálhatnak cselekedeteinkhez. Mégpedig azért, mert csakis a szabadság előli menekülés okainak megértése teszi lehetővé, hogy harcba szálljunk a totalitárius erők legyőzéséért."

"A középkorban a sok-sok veszély ellenére az ember biztonságban és védettségben tudhatta magát. Több évszázad harca után az ember akkora bőségre tett szert, amilyenről korábban álmodni sem mert volna. A világ egyes részein demokratikus társadalmakat épített fel, és nem is olyan régen győzelmet aratott az újonnan fellépő totalitárius tervek felett. A Menekülés a szabadság elől azonban azt mutatja be, hogy a modern ember még mindig szorong, és minduntalan arra csábítják, hogy a legkülönfélébb diktátorok javára lemondjon szabadságáról, vagy hogy egy nagy gépezet alkatrészévé válva veszítse el szabadságát, s egy jól táplált, jól öltözött, ám szabadságától megfosztott robot váljon belőle."

"Az embert és a jelenlegi viszonyokat tanulmányozó gondolkodók előtt egyre világosabb: a legnagyobb nehézség abból fakad, hogy az egyén értelmi képességének fejlődése messze megelőzte érzelmi fejlődését. Az ember agyával a XX. században él már, míg szívével a kőkorszakban. A legtöbb ember még nem tett szert olyan érettségre, amely lehetővé tenné, hogy független, racionális és tárgyilagos lény legyen. Mítoszokra és bálványokra van szüksége. Csak így tudja elviselni, hogy egyedül van, s hogy nincs rajta kívül más tekintély, mely értelmet adhatna életének. A rombolás, a gyűlölet, az irigység, a bosszú irracionális vágyát elfojtja, isteníti a hatalmat és a pénzt, a mindenható államot, a nemzetet. Csak névlegesen tiszteli az emberiség nagy lelki vezetőinek, Buddhának, a prófétáknak, Szókratésznek, Jézusnak és Mohamednek a tanításait, tanaikat a babona és bálványimádás dzsungelévé változtatva. Hogyan mentheti meg magát az emberiség attól, hogy a technológiai túlfejlettség és az érzelmi fejletlenség között feszülő ellentmondás következményeként ne pusztítsa el önmagát?"

"Véleményem szerint csak egyetlen válasz létezik. Fokozatosan tudatára kell ébrednünk társadalmi létünk alapvető tényeinek. Ezeknek a felismeréseknek kell megakadályozniuk, hogy jóvátehetetlen esztelenségeket kövessünk el, és valamelyest növelnünk kell objektivitásra és józan észre való képességünket. De nem remélhetjük, hogy egy generáció leküzdheti a szív gyarlóságait, valamint képzelőerőnkre és gondolkodásunkra gyakorolt káros hatásukat. Ezer évbe is beletelhet, míg az ember felemelkedik egy több százezer éves, ember előtti történelem színvonaláról. Ezen a ponton azonban némi belátáson és objektivitáson múlhat az emberiség élete vagy halála. Ezért olyan fontos, hogy kialakuljon egy tudományos és dinamikusan fejlődő társadalomlélektan. S e tudományág fejlődésének éppen az a jelentősége, hogy ellensúlyozza a fizika és az orvostudományok fejlődéséből fakadó veszélyeket."

Miről szól-e könyv?
Fromm a könyvében felhívja a figyelmünket a valamitől való szabadság, és a valamire való szabadság közötti óriási különbségre.
Megtudhatjuk könyvéből, hogy hogyan vezetet el az egyenes út a középkori katolikus egyháztól a reformáción a fasizmusig, majd pedig a fasizmustól napjaink az esztelen fogyasztáson alapuló áldemokráciáiig, ahol egy törpe vagyonos csoport uralkodik óriási embertömegek felett.
Megtudhatjuk belőle azt is, hogy amit az emberek többsége szeretetnek képzel, az nem más, mint szadomazochista perverzió és lényegében semmiben nem különbözik attól a súlyos klinikai esettől, amikor valakinek a fájdalom és a másiknak való fájdalom okozás szexuális örömet okoz. Tipikus esete szadomazochista perverziónak sok szülő, akik "mindent megadnak" a gyerekének, csak hogy (valójában) aranyketrecbe zárva, rabláncra fűzve birtokolhassák őt.
Olyan nem létezik hogy külön szadista és külön mazochista, e két tulajdonság egy és ugyanazon személy egy-egy oldala, a kettő kivétel nélkül mindig együtt jár. Szemléletes példája e magatartásnak az a férfi, aki míg a munkahelyén meghunyászkodó talpnyaló a főnökével szemben; miközben ugyanez a férfi odahaza a feleségével és gyerekeivel könyörtelen háziúrként és diktátorként viselkedik.
A szadomazochista perverzió társadalmi szinten pedig valamilyen vagy totális diktatúrának, - így például Hitlerének vagy Sztálinénak - vagy pedig Gazdasági Gépezetnek való önkéntes behódoláshoz vezet.
Perverziónkból csakis úgy gyógyíthatjuk ki magunkat, ha önálló, a saját lábán megállni képes, a világot tárgyilagosan szemlélni képes, racionálisan gondolkodó, szeretni megtanult / szeretni képes alkotó emberré és alkotó társadalommá válunk. És egyedül csak ez lehet az önmagunkat való túlélésnek is a biztosítéka.

Fromm e könyvében a hitleri Németországról is szót ejt, ahol Hitler egyértelműen azért került hatalomra, mert az emberek fogékonyak voltak a szadomazochista perverzióra. (Ugye ez sokkal könnyebb, mint a tárgyilagosnak maradni, gondolkodni és alkotó tevékenységet végezni.) És természeten maga Hitler is szado- és mazochista volt egyszerre egy személyben.
Azonban szado- és mazochista késztetések valójában nem szándékozzák elpusztítani a másikat, hiszen ha másik elpusztul, akkor nem lesz többé kit megalázni illetve nem lesz kinek behódolni.
Az az emberi magatartást, amikor valaki a másik egyértelmű elpusztítását akarja, az egy másik perverzió, a nekrofilia, a halál szeretete irányítja. Hitler pedig kétségkívül mind a szadomazocista, mind a nekrofil perverziónak egyaránt a súlyos klinikai esete volt.
Fromm e könyvében a főleg szadomazocista perverzióról ír, a nekrofiliáról csak néhány szót ejt. A nekrofiláról  - melyet Fromm a biofiliával, az élet szeretetével állít szembe - Fromm a Rombolás anatómiája című könyvében lehet olvasni bővebben.

Fülszöveg:
Az 1933-ban a nácizmus elől menekülni kényszerült német társadalomtudós, Erich Fromm 1941-ben adta közre e munkáját - angol nyelven, Amerikában.

A mű hű tükre azoknak a sors- és eszmei-szakmai fordulatoknak, amelyeken szerzője következetes tudományos gondolkodása és a külső események hatására szükségszerűen átesett. Az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben Fromm a szabadság egzisztenciális problémáját állította művének középpontjába. Az ember karakterét, személyiségét - mondja - nem az ösztönös szükségletek kielégítésének mikéntje határozza meg, hanem a szabadsághoz való viszony. Így például az autoriter személyiség kialakulását torz menekülési mechanizmusokként értelmezi, amelyekkel az egyén megpróbál megszabadulni az elidegenedéstől, a magánytól, a számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól". A kétféle, negatív és pozitív szabadság megkülönböztetése olyan rendezőelvvé vált e műben, amely lehetővé tette, hogy nagy történelmi korszakokat és mozgalmakat éppúgy értelmezhessen vele, mint a személyiségzavarok, egyéni neurózisok különböző formáit.

Fromm éles bírálata az emberi személyiség kibontakozását akadályozó mindenfajta belső és külső korlátozásról joggal tette  művét híressé és mindenféle vulgáris világmagyarázat szemében hírhedtté. E gondolatmenetet folytatja később 1947-ben Az önmagáért való ember című munkájában. Mindkettő joggal hívta magára a magyar olvasóközönség kiemelt figyelmét.

A szerző szenvedélyes hitvallása az ember "veleszületett és elidegeníthetetlen" jogáról a szabadságra, méltán emeli írását az el nem évülő művek kategóriájába.